:: Hegylakó ::
   KezdőlapGYIKKépekKapcsolatMeghívó
2024 May 14 - 22:55:25   
Idézetek
"Néha, MacLeod, a legélesebb penge sem elegendő..." (Ramírez)
Navigáció
HEGYLAKÓ
1982-2006
Tartalom
Epizód-ismertetők
Mikor történt
Rendezők, írók
Szereposztás
Szinkronszínészek
Zene
Humor

Navigáció
GYIK
Képek

Társoldalak
ÁTJÁRÓ NAP
HUNLANDER archivum

Menü
Linkek
Hírek
Cikkek
Legújabb képek




Legújabb cikkek
Magyar ásványvizet r...
Christopher Lambert ...
A segítőkész halhata...
Christopher Lambert ...
Korhű jelmezben foga...
Legújabb linkek
Highlander: The Game
The Methos Chroni...
Jim Byrnes magyar...
Lost Colony - kép...
A "Forrás" zenesz...
Születésnapok
Christopher
Lambert
március 29.
Sean Connery
augusztus 25.
Clancy Brown
január 5.
Beatie Edney
október 23.
Roxanne Hart
július 27.
Freddie Mercury
szeptember 5.
Adrian Paul
május 29.
Jim Byrnes
szeptember 22.
Peter Wingfield
szeptember 5.
Marcus Testory
május 5.
Bruce Payne
november 22.
Lisa Barbuscia
június 18.
Elhunyt Bill Panzer
Egyéb hírekTisztelgés Bill Panzer előtt

Kedves Bill!

Alig néhány hete még beszéltünk telefonon és emaileket váltottunk, és ma azon veszem észre magam, hogy megemlékezést írok rólad. Hűha, ez aztán igazán nem fair. De tudom, hogy akárhol is vagy, hallasz engem, és szeretném, ha tudnád, életedben milyen sokat jelentettél mindnyájunknak.
Emlékszel, amikor először találkoztunk Beverly Hills-ben a Négy évszak szállodában? Én, a beképzelt fiatal színész, aki azt mondtam neked, hogy az idődet pazarlod, ha bárhol máshol keresgéled a megfelelőt Duncan MacLeod szerepére, és te a magabiztos producer, aki a terem hátuljában ültél és csöndben bólogattál a mondanivalómra? Ez tizenhat éve volt. Elrepült az idő. Azóta milliók látták a sorozatokat és a filmeket, melyeket te varázsoltál képernyőre. Milliók, szerte a világon több mint 80 országban. Ez aztán szép teljesítmény, Bill!
Azt hiszem, mindnyájan szeretnénk nyomot hagyni magunk után a világban akár magunkért, családunkért vagy a társadalomért, melyben élünk. Ezt a döntést korán meghozzuk, és a tied az volt, hogy egy kevéssé ismert ötlet producere akartál lenni, mely egy olyan emberről szól, aki örökké élhet - egy ötleté, mely végül olyan sokunk számára fontossá vált. Alkalmat adott számunkra, hogy magunkba nézzünk és feltegyük a kérdéseket: kik voltunk, kik vagyunk, milyen döntéseket hoznánk, ha mi lennénk ebben a helyzetben, és talán hogyan tehetnénk jobbá az életünket. Miért hatolt át ez az ötlet társadalmokon, határokon és nyelvi akadályokon? Miért volt az, hogy akármerre mentem, mindenhol találkoztam olyanokkal, akik lelkesedtek a Hegylakó világááért? Miért éltek a sorozatok és a filmek olyan sokáig? Miért? Nos, a miért nem fontos. Az a fontos, hogy ez így van.

Számomra a Hegylakó pályafutásom és életem fontos része volt, és tudom, hogy a tiednek is. Az évek során annyit vitáztunk arról, hogy a Hegylakónak így vagy úgy kellene viselkednie, a hogyanról, miértről. Nem mindig értettünk egyet, de tudom, hogy ugyanaz volt a kiindulási pontunk. Létre akartunk hozni valami jót, ami tartós hatást fog gyakorolni az emberekre.
Ezekben az években életre szóló barátokra leltem. Vannak köztük színészek, írók és filmesek, akikkel együtt dolgoztam. Másokkal ennek a szerepnek eljátszása útján volt módon találkozni. Szeretnék ezért köszönetet mondani neked. De nem csak ezért. Az, hogy eljátszottam Duncan MacLeod-ot, jobb emberré tett engem, mert az általad teremtett karakter értékei, szenvedélye és tisztességérzete olyan dolgok, amiket csodáltam. Te lehetővé tetted, hogy kifejlesszem ezeket, és cserébe megengedted nekem, hogy megkérdőjelezzem saját személyes tisztességérzetemet és életutamat.
Tudom, voltak idők, amikor kétségesnek érezted a helyedet Hollywoodban, megkérdőjelezted, hogy elég nagy, jó vagy sikeres vagy-e. Belül talán, mint mi annyian, nem hitted, hogy teljesítetted, amiről álmodtál. De hidd el nekem, milliókat érintettél meg. Létre tudtál hozni valamit, ami hullámokat vert az élet ritmusában és megérintette az emberek szívét és lelkét. Ezért mindnyájan köszönetet mondunk neked.
De amit a legjobban sajnálok, az az, hogy ennyi idő, a sok együtt töltött pillanat, a sok hely, ahol együtt voltunk - Vancouver, Párizs, Vilniusz, London, Bukarest, Los Angeles, Bordeaux, Cannes és Daytona - és mégis igazából soha nem köszöntem meg neked, hogy megengedted, hogy beléphessek a Hegylakó univerzumba, és megadtad számomra a lehetőséget, hogy eljátsszam Duncan MacLeodot. Most tehát, szívem mélyéből, köszönöm, Bill. Köszönöm. Köszönöm.
A szelek legyenek veled... Végül, Bill, csak egy lehetett...
Hiányozni fogsz.

Adrian Paul
 Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
 Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
 Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Hegylakó: történetek
Levelezési Lista


Levelezési Lista
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Mary_OHara
2009/02/23
köszi Zsuzsa! smiley Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.

Zsuzsa
2009/02/22
Szia Mary_OHara! A jövő héten láthatod őt a TV2-n a Grace megmentése/Saving Grace (1. évad 17. epizód) c. részben.

Mary_OHara
2009/02/21
ha jol tudom Georges Corraface is szerepel egy részben, Azt már nem tudom, hogy melyik évadban. 22-dik rész az biztos.

Amanda26
2009/01/11
BUÉK Mindekinek!:-)

Eowyn
2008/12/22
Sziasztok! Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánok! smiley

MeLissa
2008/11/16
Tegnap fel voltam háborodva! Nem a 2. résznek kellett volna mennie? Helyette ment a 4. Gondolom egy-két hónap múlva le is veszik a műsorról! smiley

Eowyn
2008/11/12
Szívesen :-) Igaza volt a port.hu-nak, tényleg a legelső rész volt. Örültem, mint majom a farkának *music* Zsu: írtam privát üzit

Zsuzsa
2008/10/28
Szia Eowyn! Köszi a híreket! smiley

bhelga
2008/10/27
Köszi Éowyn! Aktivizálom magam smiley

Eowyn
2008/10/27
A részleteket beírtam a fórumba, kérlek, nézzétek meg!

Archívum
Fight Spam
370273 látogató

Powered by v6.01.18 © 2003-2005 | FiSubice by: