 Idézetek | | "Kurgan a legerősebb a halhatatlanok között. Ő a tökéletes harcos. Ha ő nyeri el a Jutalmat, a világ halandóira örök sötétség vár." (Ramírez)
|
| Születésnapok |
 |
Christopher
Lambert
március 29. |
 |
Sean Connery
augusztus 25. |
|
Clancy Brown
január 5. |
 |
Beatie Edney
október 23. |
|
Roxanne Hart
július 27. |
|
Freddie Mercury
szeptember 5. |
 |
Adrian Paul
május 29. |
 |
Jim Byrnes
szeptember 22. |
 |
Peter Wingfield
szeptember 5. |
 |
Marcus Testory
május 5. |
 |
Bruce Payne
november 22. |
 |
Lisa Barbuscia
június 18. |
|
|
| "Please Arrive Two Hours Before Departure" |
 „Kérjük, indulás előtt két órával érkezzen ki”
írta Adrian Paul
fordította: Annamária
Képzeljétek el: Párizs, Franciaország, Charles de Gaulle repülőtér. Forró, nedves, és meglehetősen forgalmas. De indulás előtt 55 perccel ott vagyok, tehát tudom, hogy el fogom érni a repülőt. Elolvasom a kiírást. Menjek a 11-es kapuhoz becsekkelni. Hol a 11-es kapu? Az útlevélellenőrzés mögött. Hmmmm, ilyet még nem láttam, de végtére is Franciaországban vagyok. Itt mindig minden másképp van.
Az útlevélellenőrzés mögött odajutok a jegy- és poggyászkezeléshez, és elmondom az ifjú hölgynek, hogy van egy foglalásom a business osztályra. Elmagyarázom, hogy előző nap kellett volna indulnom, de még tegnap megváltoztattam a foglalásom. Mivel nincs papír jegyem, azt mondja, nem tud becsekkelni, és át kell mennem a British Airway-hez, mivel rajtuk keresztül vettem a jegyemet.
- De én egy, a Malev Airlines által működtetett Air France vonalon fogok repülni – gondolom. - Nem náluk kellene lennie a foglalásomnak? - Ugyan, semmi probléma.
Talán nem, talán mégis.
- Hol van a British Airway pultja? - kérdezem. Újra át kell menni az útlevélellenőrzésen??!! Odanézve látom, hogy a belépő oldalon hatalmas sor áll. Megkérdezem a lányt, hogy van-e másik kijárat, és hogy tényleg keresztül kell-e mennem ezen. Egy másik képviselő azt mondja, hogy alig 30 lábnyira van egy másik pult.
Nagyszerű! Miután bemutattam a jegyemet egy pasasnak, aki inkább az előtte levő képernyőre koncentrált, nem annyira a mondandómra, öt percembe került, mire elmagyaráztam neki, hogy két napja érkeztem Párizsba és tegnap kellett volna elrepülnöm, de átírattam a járatot egy másikra, ami 45 perc múlva indul. De nem talál meg a rendszerben. Csak a Budapest-London és a London-Budapest utat találja. Megmagyarázom, hogy a visszafelé útvonal megváltozott London-Párizs-Budapest-re.
- De a British Airlines nem repül Budapestre – mondja nekem.
- Tudom. Ezért megyek a Malev Airlines által üzemeltett Air France járattal.
Újra megnézi, és mondja nekem, hogy nem vagyok benne a rendszerben, csak a business osztály várólistáján, a business osztály pedig elég tele van. Egyre frusztráltabban tájékoztatom róla, hogy már korábban mondták nekem, hogy a business osztályt teljesen eladták, és csak a várólistára kerülök fel, de nem lesz problémám, ha hajlandó leszek megelégedni a turista osztállyal.
Nem adja ki a jegyet, hanem egy nyugtát ad, és elmagyarázza, hogy menjek vissza az Air France pulthoz, ahol megkapom a jegyet. Visszamegyek a jegy- és poggyászkezeléshez, de az ifjú hölgy azt mondja, hogy az Air France jegyárus pulthoz kell mennem.
- Az hol van?
Odébb a csarnokban, mondják.
Mosolygok.
- Rendben, de le ne zárják az utasfelvételt!
Elveszi a jegyemet, és ellenőrzi a rendszert. Ó, nem vagyok benne, csak a business osztály várólistáján... Igen, ezt tudom. Túl hosszú ahhoz, hogy elmagyarázzam.
- Mindjárt visszajövök - mosolygok.
Végigügetek a folyosón, nem találom az Air France jegyárus pultot. Odamegyek az információhoz, és megkérdezem az egyetlen nőt, aki épp nem cseveg telefonon az udvarlójával vagy nem a manikürjét beszéli meg a legjobb barátjával, hogy hol találom az Air France jegyárus pultot. Megmondja.
- Ó, vissza kell mennie az útlevélellenőrzésen kívülre!
Oda se merek nézni. Valóban, a sor hatalmas. Talán most már az előző sor, a belépés előtti a csarnok túlsó végében rövidebb. Oké...
Visszarohanok amerről jöttem, magammal vonszolva a kézipoggyászomat és a levéltárcámat. Igen, a sor rövid, de nem halad. Hosszú 5-10 perc után bemutatom az útlevelemet, és szerencsésen, gyorsan átjutok. Tovább rohanok az érkezési szakaszon keresztül, a vámosokon keresztül. Amint kijutok, hallom:
- Monsieur! Monsieur!
Visszanézek. Egy kék egyenruhás férfi rám mutat, és tudni akarja, miért rohanok. Franciául elmondom neki, hogy csak azért jöttem ki, hogy megkapjam az Air France pultnál a jegyemet.
De tudni akarja, miért rohanok keresztül rajtuk. Nem tudom, hogy határon lépek át?
Mi az ördögöt számít az, hogy a hasamon csúszva megyek át a határon, vagy átpattogok rajta? Felölti a hivatalos arckifejezését, és látni akarja az útlevelemet. Majdnem hozzávágom, de meggondolom magam. Durván feltesz néhány kérdést. Röviden és türelmetlenül válaszolok. Majd átenged.
Imádom a vámosokat.
Újra "Franciaországban", keresem az Air France pultot, de nem látom sehol. Odarohanok az információs pulthoz, megkérdezem, merre van.
- Ó, hát az a terminál túlsó végében van.
Nagyszerű.
Miközben az idő vészesen múlik, kerülgetem az embereket, akik bőröndöket maguk után vonszoló rokonaikkal találkoznak vagy várnak rájuk. Miután néhányszor majdnem összeütközöm velük, végre odaérek a pulthoz. Ellihegem a történetemet a három képviselő egyikének, aki kelletlenül átveszi a jegyemet. Nem talál a rendszerben... Csak a várólistán vagyok rajta.
OK! Kezdjük elölről!
Elmagyarázom, hogy felhívtam őket korábban, és azt mondták, hogy ha a business osztályon nem jutok fel a járatra, biztos, hogy fel tudok szállni a turista osztályra. De senki sem foglalt nekem, és a business osztály tele van, mondja. Azt mondja, ez nem az Air France problémája, mert ez egy British Airways jegy. Megtalálja a Budapest-London és London-Budapest szakaszt, de semmi többet. Újra végigmegyek az EGÉSZ sztorin, és előhalászom az útitervet. Azt mondja, nem tudja mit tegyen, és nem tud segíteni nekem.
De ez még mindig nem elég. Fel kell hívnia valakit. Miután öt percet beszélt a British Airways képviselővel, visszaadja az útitervet. Majd még néhány percnyi locsogás után végül megkapom tőle, hogy: Sajnos, nem tud segíteni. Menjek vissza a British Airways-hez, adjanak ki nekem papír jegyet.
Mondom neki, hogy az én jegyem elektronikus jegy. De ez nem számít. A British Airways adjon ki valamit, mert ez nem Air France jegy. Mindennek a tetejébe még tájékoztat arról, hogy mivel a járatot már bizonyára lezárták, valószínűleg reggel fogok repülni.
Tényleg? És ki fogja kifizetni a taximat és a szállást?
Nem tudja.
Legszívesebben megragadnám a gallérjánál fogva és magammal rángatnám a British Airways pulthoz, de úgy döntök, hogy csak nehezék lenne, és gyorsabban odaérek magamban. Tehát visszamegyek az útlevél ellenőrzésen keresztül, az egész csarnokon keresztül, vissza a jegy- és poggyászellenőrzéshez, ami most már tényleg épp zár.
Elmagyarázom a problémát ugyanannak az ifjú hölgynek, akivel elsőként beszéltem. Elmondom neki, hogy azt mondták, vissza kell mennem a British Airways-hez, és ha nem érem el ezt a járatot, nem marad más hátra, mint a reggeli gép. Zavartan néz rám. Van egy Air France járat este nyolckor. Ezt miért nem mondták nekem?
Inkább nem mondom ki, amit gondolok.
A kedves jegyellenőr képviselő elhatározza, hogy segít rajtam. Ő az egyetlen, aki nem fütyül az egészre. Elmagyarázza ugyanannak az unatkozó British Airways jegykiadónak – aki még mindig a számítógépe képernyőjére ragadt – hogy papírjegyre van szüksége, különben nem adhat ki beszállókártyát.
- Ó – mondja az franciául -, papírjegyre van szüksége. Az úr azt mondta, hogy elektronikus jegye van.
Bla, bla, bla. Nekiáll számokat bepötyögni a képernyőjére.
Én közben feszülten mosolygok, de nem szólok.
A jegykezelő képviselő rám néz és szégyenlősen vállat von.
- Ez a baj az elektronikus jeggyel. Ha van egy megállapodás a különböző légitársaságok között, akkor mindig ilyesmi történik.
Hmmm-hmmmmm.
Mosolyogva elszalad a jegy- és poggyászellenőrzéshez, újraindítja a számítógépet, amely kiadja a jegyet. Néhány perc múlva átadom a jegyet a jegykezelő képviselőnek. Megköszönöm a segítségét és a kapuhoz szaladok. Még el kell érnem... éppen hogy.
Óoo, elfelejtettem. A rettegett biztonsági ellenőrzés.
Computer, táska, irattárca, kulcsok, telefon, pénzérmék, napszemüvegek, baseball sapka...
- Nincs más? Rendben. Mehet.
Biiip.
Felemelem a kezemet, míg a biztonsági őr végighúzza rajtam a varázspálcáját,és megkérdezi:
- Hogy van manapság?
- Ó, pillanatnyilag nem a legjobban.
Azt hiszem, nem ezt a választ várta, mert nagyon kurtán elintéz és egy szót se szól. Talán megbántottam azzal, hogy az igazat válaszoltam egy kérdésre, amire nem igazán várt választ. Jól van, kész vagyok. Kulcsok, aprópénz, telefon, szemüvegek, sapka, computer, táska... és indulok.
Amikor a kapuhoz sétálok, látom, hogy mind az öt képviselő mosolyog rám. Ők is hallották a sztorit? Nem kérdezem. Mindnyájan jó utat kívánnak. Amikor végigmegyek a folyosón, csak azt kívánom, ne hátul üljek két izzadó ember között.
Ránézek az ülésem számára, észreveszem, hogy a business osztályba tettek. Nagyszerű, megérkezem, és átadom a jegyemet a stewardnak, aki megmutatja az ülésemet. A mellettem levő szék üres, és mivel én érkezem utoljára a fedélzetre, úgy tűnik, senki sem fog azon a széken ülni. Még jobb. A business osztály 16 székéből csak öt foglalt!!! Ez hogyan lehetséges? Lehet, hogy mindenki kiugrott, mielőtt ideértem.
Mindegy. A következő megálló Budapest. |
|
|
Még nem küldtek hozzászólást
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
| Hegylakó: történetek | |
| Bejelentkezés | |
|
| Üzenőfal | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
| Fight Spam |  |
|
HEGYLAKÓ
Megnézem! Látam azt arészt de kiesett a tudatomból, hogy ő is benne van, Kiváncsian várom.
